Mintavej

Hm, ez erősen szubjektív téma. Mert a vej nézőpontja, meg az após/anyós pajtásé elég sokban különbözik. Azt is mondhatnánk, hogy (legalább) egy világ választja el a kettőt.
Ami innen nézve már bőven soknak tűnhet, az onnan nézve még lehet, hogy édeskevés...

Az sem mindegy, hogy milyen családi kontextusban vizsgáljuk az adott vej pozícióját. Nem, nem szeretném máris a BCG mátrixot vagy valami hasonló eco-eszközt segítségül hívni, de ha több vej is van a pakliban, automatikusan beindul a pontozás. És a zsűri általában nem viccel.

Na de ne is szaladjunk ennyire előre. Előbb tisztázzuk az alapfogalmakat és vezessünk be néhány vej típust.


Sok vej(senyző) eleve diszkvalifikálja magát a versenyből: pl. úgy, hogy nem is akar mintavej lenni. Ők a morcos és/vagy mindent-jobban-tudunk vejek. Róluk később.

Aztán ott vannak a lelkes amatőrök, akik csak nagyritkán jutnak el a mintavejség csodálatos állapotának közelébe. Jót akarnak ők, meg igyekeznek is, de valahogy nem áll össze a dolog. Nincs koncepciójuk, inkább csak sodródnak az eseményekkel.

A megy-ez-nekem vej már tudatosabb, bár nem mindig elég együttműködő. Kissé öntelt, általában leragad a taktikai csatározásnál, nem igazi stratéga.

Ennél sokkal izgalmasabb a diplomata vej. Ő még (vagy már) képes a legkeményebb helyzeteket is pókerarccal lekezelni, de azért van véleménye, kiáll érdekeiért. Hosszú távra tervez, van koncepciója és a stratégiáról is vannak fogalmai.

Az igazi profik (defenzív vagy proaktív vejek) még ennél is tovább mennek: folyamatosan keresik a mintavejjé válás és a bizalom (minél belsőbb) körébe kerülés lehetőségeit. Általában meg is találják...